2013. nov. 28.

Újabb Suzuki-videó: PASO - Lipi Ride (+werk)


Tavaly ilyenkor adtunk hírt arról, hogy Copy Con és az Ocho Macho (& Kowalsky) rajongóik segítségével klipforgatási lehetőséget nyertek az esztergomi autógyár netes versenyén (Suzuki ViaDal). Most pedig a Pannonia Allstars Ska Orchestrán volt a sor. Lipi Brown egy hetét lehet nyomon követni mindenféle kalandokon keresztül, a végén csattanóval. Íme, a videó:



És a werk:



PASO itt: honlap / FB / YT
I Love Suzuki itt: honlap / FB / YT

2013. nov. 26.

Varga Viktor - No Woman, No Cry (tv2)


Vannak ezek a műsorok, amiket állítólag senki sem néz, de mégis úgy tűnik, mintha mindenki tudná, mi történik bennük. :) Félrealityk, tehetségkutatók és hasonlók. Az egyik ilyenben feltűnt egy Bob Marley-dal feldolgozása.

Nem láttam, utólag figyeltem fel az említésre az ismerőseim üzenőfalán. Két dolog derült ki: egyrészt nem tudják, ki ez a srác, aki előadta saját változatát a No Woman, No Cry-ból, másrészt kiakadtak a feldolgozóipari termék minőségén. Kíváncsi voltam, másnap én is visszanéztem a neten, hogy mi is történt.


A netes visszhang inkább pozitív, bár az értékelés nem részletesebb egy szimpla, bekezdésnyi PR-szöveg mélységénél, a rajongói hozzászólások pedig egyértelműen dicsérik az előadást.

Ez itt persze nem médiával kapcsolatos megmondóblog :), arra ott van a Comment.blog.hu. De talán érdemes pár szót ejteni a péntek esti dologról.

Először is: örülök, hogy az egyik nagy kereskedelmi tv főműsoridős adásában reggae szól. A színpadkép, a vizuális oldal rendben van a színek szempontjából: a piros-sárga-zöld összeállítás indokolt, jogos. A háttér a dal visszafogottságához képest mintha túl harsány lenne, de ebbe inkább ne kössünk bele külön, nem érdemes.

Mint 3 éve írtam: ikonikus előadók életművének darabjaihoz nyúlni többféle veszélyt hordozhat magában. Az egyik: az ember nem nő fel a feladat nagyságához és félvállról veszi. A másik: elvész az ikonhoz való felnövés görcsös kényszerében, vagy lebénítja a nagyrabecsülés és ez dagályosságba, unalomba kergeti az előadásmódot.

Ezt tovább bonyolítja az, hogy a mai vadliberális világban semmi sem szent és minden relativizálható. Ezért érdemes tisztelettel és érzékkel, ugyanakkor újító módon, esetleg humorral hozzányúlni az eredeti alapanyaghoz. 
Nem a mash-upok és a remixek léte jelenti a gondot (zseniális darabok vannak köztük :), tehát lehetséges vicces és intelligens módon idézőjelek közé tenni az eredetit), hanem az, ha rögvest kiütközik a dolgon a kreativitás hiánya.
.
Itt véleményem szerint nem az említettek valamelyike történt, még csak nem is az, hogy Varga Viktor ne lenne tehetséges vagy kreatív. Hozta, amit tudott, elénekelte, amit el kellett. Képes lekötni a közönségét a saját komfortzónáján belül mozogva, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy bármit a kezébe lehetne adni.

Ez a Bob Marley-feldolgozás nem jó vagy rossz volt, vagy “annyira rossz, hogy az már vicces”, hanem egyszerűen súlytalan. (Megméretett és könnyűnek találtatott.) De ez show, abból is a magyarországi változat, tehát nem kell mélyről felhozott tudást elvárni tőle.


Az értékelés során említett Borat bennem is felmerült, bár Sacha Baron Cohen alteregói közül nem ő, hanem Ali G volt az, aki egyedi oldalról közelített a jamaicai kultúrához (lásd: Me Julie). A dal utáni rövid magánszám Boratot annyiban idézte, hogy szerepjáték, abban a tekintetben már nem, hogy vicces is lett volna. Hagyjuk.

"Blues is easy to play, but hard to feel" - mondta Jimi Hendrix. A pénteki adás bizonyíték volt arra, amit eleve lehetett sejteni: Bob Marley, Johnny Cash, Cseh Tamás, Bob Dylan dalait nem énekelheti bárki. Illetve énekelhetné, legfeljebb nem szabad csodát várni. (Régimódi álláspont lehet, de nekem kellenek ilyen ikonok. Ha új szemszögből is nézzük egyikük vagy másikuk szerzeményeit, attól még ikonok maradnak.)

Összefoglalva: a reggae-tesóknak azt mondom, örvendezzünk annak, hogy a reggae megjelent a kertévék képernyőin, bár a formán lenne mit csiszolni. A szélesebb közönségnek felhígított változatban mehet át a reggae. Ez van.

Zárásként az ugyancsak egyszálgitáros műfajban utazó Zselenszkyt kérdezném (mint a pályafutását 2002 ősze óta figyelemmel kísérő rajongója): nem tervez-e egy Marley / Cash / CsT / Dylan alapanyagú estet? Ha igen: ott leszek. Úgyis rég láttuk egymást.

2013. nov. 20.

Ingyenzene Bécsből: 10 éves az Irievibrations Records


A bécsi kiadó most érte el 10. életévét, ebből az alkalomból a Reggaeville.com oldaláról november 25-ig letölthető egy 15 tételt tartalmazó Irie Vibrations-válogatás olyan nevekkel, mint a Ward 21, Anthony B, Konshens, Ray Darwin, Perfect és mások. Hallgass bele és/vagy töltsd le itt:



Irievibrations: honlap / FB / SC / TW

2013. nov. 18.

Új közönséget szeretnék találni ennek a zenének - Interjú Horace Panterrel (The Specials) Marco jóvoltából



Horace Panter, a The Specials basszerosa nemrég jelentette be új ska-reggae zenei projektje elindításának tervét, amely az Uptown Ska Collective nevet kapta.

Marco, a Marco On The Bass blog szerkesztője (és a 25 éve működő Bigger Thomas zenekar basszusgitárosa) nemrég kapcsolatba lépett Panterrel és kérdések széles skáláját vitatták meg. Ezt közöljük most magyar fordításban, Marco engedélyével.

2013. nov. 17.

Ska, Bp, 140


Már minden valamirevaló városblogger megoldotta a dolgot a maga módján, a (fránya más)nap vége felé pedig én is feleszméltem: mivel a skablog rövid definíciója szerint ez itt "országos merítésű skablog egy pesti sráctól", én sem mehetek el külön bejegyzés nélkül a tény mellett, hogy most lett 140 éves Magyarország fővárosa, Budapest.

Az ugyancsak szülinapos Heineken várostörténeti cikksorozatot szponzorált és sörösüvegekből kirakták a Budapest 140 feliratot a Gozsdu Manó Klubban (rokonszenves! :)), de részemről itt és most csak annyira szorítkozom, hogy a jeles alkalomból szóljon a Pannonia Allstars Ska Orchestra vonatkozó dala (tavalyi Sziget-változatban).



Van valami ebben a Janus-arcú városban, ami miatt nem könnyű itt élni, de máshol nem lehetne... A felmenők okán odavagyok Szegedért (innen is pacsi a SKAtchnak) és elvarázsolnak a dombok Somogyországban járva, de valószínűleg belebolondulnék, ha nem itt, hanem máshol élnék. (Lehet, hogy így is. :))

Vissza a zenéhez: köszönet a PASO-nak, hogy dallá formálták ezt az ambivalens városérzést, emellett zárásként üdv két másik zenekarnak, akik a város nevét viselik: Budapest Riddim Band és BuSKAnjo (Budapest SKA Nu-Jazz Orchestra).

2013. nov. 8.

PASO - Hello Gagarin (Élőben Fábrynál)


A PASO legénysége az m1-en volt látható, a nagydumás showman műsorában. Tegnap csak a végét kaptam el, a többi részéről lemaradtam. Közben felkerült a show videocsatornájára, ez alapján nagyon jó lehetett élőben is: 



PASO: FB / MS / YT
Fábry: honlap / FB

2013. nov. 1.

Tolvajtempó ajándékba: letölthető a Bőgőmasina két lemeze


A zalaegerszegi Bőgőmasina jóvoltából a Groovesharkon nemrég meghallgathatóvá vált a 2007-es demójuk és az idén bemutatott Tolvajtempó, a napokban pedig a Facebookon közölték a rajongókkal a jó hírt: mindkét lemezt szabadon letölthetővé teszik. 

Fülelj bele a lenti lejátszókkal, aztán ha tetszik, vidd: itt az egyik link (a demóhoz) és emitt a másik (a nagylemezhez).

Demo (2007):

Bőgőmasina - Demo 2007 by Ska Budapest on Grooveshark



Tolvajtempó (2013):

Bőgőmasina - Tolvajtempó (2013) by Ska Budapest on Grooveshark

Bőgőmasina: FB / Grooveshark
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...